Budapest Ragtime Band

 A Budapest Ragtime Band december 8-án az adventi program fellépőjeként visz vidámságot az emberek lelkébe. Mázlisták, hiszen „hazai pályán” játszanak, így a közönségből rengeteg ismerős arc mosolyog rájuk majd. Gayer Ferenc a zenekar vezetője már évtizedek óta számít tiszteletbeli óbudainak, így őt faggatom a műsorról és az együttesről.

– Óbudán valóban otthon vagyunk, hiszen közel 30 éve játszunk a kerületben, s megtiszteltetésnek érezzük, hogy állandó szereplői lehetünk a nagyrendezvényeknek is.

Ez jó dolog, mivel a közönség szinte személyes ismerősünk, s egyben arra is ösztönöz, hogy mindig tudjunk valami újat nyújtanunk. Bár olykor kapunk egy-egy megjegyzést az összekötőszövegekben elsütött poénokra, hogy ezt már hallottuk, de ebben sincs semmi bántó, mert mi is és a felszólalói is csak jókat mosolygunk rajta. Inkább azt jelenti: olyan régóta hallgatunk benneteket, hogy már nehéz újat mondanotok. Ez a cinkos cukkolás is annak a bizonyítéka, hogy a kerületben befogadtak, szeretnek „családtagnak” számítunk. S ez az érzés kölcsönös. Ettől persze még inkább igyekszünk a maximumot kihozni a műfajból és magunkból, mi ezzel tudjuk viszonozni a felénk áradó szeretetet.

– Mára azért sokat változott a zenekar összetétele.

– Ez a világ rendje, s mi figyelünk arra, hogy a nagy öregek helyét tehetséges fiatalok vegyék át. A búcsú mindig szomorú dolog, de együtt jár új inspirációkkal, friss hangokkal és a zenében ily módon is illik ritmust, lépést tartani. Ez a műfaj komoly alapokkal és közönséggel rendelkezik, de egy finom változtatás belefér, és ezzel megszólíthatjuk a fiatalabb korosztályt is, akárcsak a velük egykorútagok megjelenésével a zenekarban. Egy ilyen létszámú zenekarnál az a jó, ha a profi muzsikálást egyfajta családias hangulat teszi teljessé.

– Így advent idején különösen aktuális, hiszen mindenki ünnepváró lázban ég.

– Szeretem ezt az időszakot zenészként és magánemberként is. Ilyenkor eleve felfokozott lelkiállapotban érkezik a közönség, azzal az eltökélt céllal, hogy jól érezze magát, s ez nekünk is remek motiváció. Magánemberként pedig élvezem azt a tapintható várakozást, amit ma már az unokák közvetítenek. Ehhez jön a ráérős együttlét, mert karácsonykor senki sem siet sehová. Nagyokat beszélgetünk a finom falatok mellett, s jut idő a közös játékra is.

– Éneklés, zene szerepel a repertoárban?

– Ez hagyomány nálunk. Mindhárom gyerek tanult zenélni, bár hivatásként mást választottak, de amikor együtt vagyunk, szinte mindig előkerülnek a hangszerek. Karácsonykor pedig sokat énekelünk, aztán házi muzsikába csap át a dolog. Ez nem az én találmányom, én is a tágabb családból hoztam, ahol mindig sokan ültük körül az asztalt és mindenki szerette a zenét.

Remélem, az unokák is továbbviszik ezt a szép szokást.

Ám karácsonyig a közönség szeretete melegíti a lelkünket, mert minden nap játszunk valahol.
No meg a színpadi szerkezetek, hiszen a hangszereink még nálunk is érzékenyebbek a hidegre.
Sok szeretettel várunk mindenkit péntek este a Fő téren, töltsük együtt a második adventi hétvégét!

          Vincze Mara